eltört faágnak
érzem most magam,
mely még csüng fent,
de oly bizonytalan -
- csak lesek lefelé,
hisz tudom jól:
ha jön egy széllöket
az nyomban lesodor

már ki is néztem
alkalmas helyem,
hová majd jól beverem
kemény fejem

szavak mögé rejtem
megkínzott árva lelkem
betűk rácsa takar
s nem látod hol vagyok

- porba rajzolt nyomok -

jelzik hogy erre jártam
egy szelíd szóra vártam
de itt csak csend ölelt
most szívem bezárva

- kulcsa elveszett -

Ködök gomolyognak,
könnybe fúl a napfény,
eltévedt kis álmok
érintik szivem-
-de hol a szerelem?
Fagyos reggeleken
botladozva lépek,
didergő emlékek
kisérnek és kisértenek:
zöld (vagy kék) szemed
távolról rámnevet,
mosolyod integet
(mondd, miért szenvedek?)

Dreaming58

Cseppenként szívárog el a remény,
légbe illan - mint a zápor cseppje
ha nyárestén a forró földre ér,
majd azonnal pára kél nyomán,
s korán, ha a nap fénye kél,
volt-nincs egy perc s nyoma sincs,
eltünt már, másé ez a kincs...
S a természet újult kedvvel várja:
jöjjön ismét a langy eső,
az éltető, záporozó és hűsítő...

...én is így várom, áhítom
hogy keress engem, rám figyelj,
hogy gondolj rám,hogy szólj hozzám,
és mindíg arról álmodom
hogy szeress engem, átölelj,
s ha így lesz, akkor én leszek
ki megédesíti életed...

Álmaink

Álmomban szép voltam,
álmomban álmodtam-
-álmodtam, hogy élek...
Álmomomban csókoltam-
-csókoltalak téged
mert álmomban azt kérted...

Álmodban boldogság
s nyugalom talált rád,
álmodban szépséggel
telt meg a bús élet...
Álmodban elhitted
hogy csak érted élek
és szeretlek téged...

...ó, mit meg nem adnék
ha ott lehetnék nálad:
ha álmom és álmod
találkozhatnának...

...némán sikít a lélek
mert nem láthatlak téged...
némán sajog a szív
mert bár álmodni hív
de nem tud már szeretni-
-és így el kell feledni
azt a boldog percet,
mikor ajkad csókolt
s karod átfogott.
s így létem átkozott...

Fáj

Fáj, hogy szomorú vagy
és kedvetelen,
fáj, hogy bánat kél
a lelkedben
fáj, hogy olyan messze:
nem érhetlek el...
Csak az nem fáj majd,
hogyha itt leszel...
fáj, hogy hiába akarnék,
nem segít a szándék...
Fáj hogy a távolság
mint a vastag kőfal,
úgy választ el tőled,
s fáj, hogy fájsz,
s én nem segíthetek...